Tök Község

| Nincsenek hozzászólások

ukflag

A PEST MEGYEI TÖK KÖZSÉG  RÖVID ISMERTETÉSE
(anno KIRÁLYKORONAI HELYSÉG)
(A címerkép ismertetéséhez kattintson a címerre)

 

Az ismertetőoldal tartalma:

TÖK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI
A KÖZSÉG TÖRTÉNELMI ISMERTETŐJE
A TÖKI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS TEMETŐ ISMERTETÉSE
PINCESOR, BORKULTÚRA
PLETTLER HÁZ
HAGYOMÁNYŐRZÉS

 


TÖK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI:

 Nyakas-tető

Geológiai, botanikai és zoológiai értékekkel és kiemelkedő tájképi értékkel rendelkezik ez a Gerecse keleti nyúlványán elhelyezkedő terület. Felső miocén kori csökkent sósvizi mészkövét a múlt század közepéig építés céljára fejtették. Ez a kőzet a kagyló- és csigamaradványok gazdag lelőhelye. A Nyakas jól faragható termésköve keresett építőanyag volt. Nemcsak a környékbeli falvak házainak zöme, hanem a Parlament és a debreceni Egyetemi Templom kőfaragványainak egy része is ebből a mészkőből készült. A volt kőfejtők érdekes látnivalót nyújtanak, emellett 15-20 millió éves kagyló- és csigamaradványok lelőhelyei.

 őszi kikerics         kék virágú hegyi len         májusi hérics

A Zsámbéktól idáig nyúló mészkőfennsíkon nyílt és zárt mészkő-sziklagyepeket, sziklafüves lejtőket, sztyepplejtők foltjait, emellett telepített fekete fenyvest találunk. Szélein még előfordulnak az egykori nagyobb kiterjedésű tölgyesek, molyhos-tölgyesek, bokorerdők maradványai. Csapadékos években rengeteg gombát lehet itt találni: csiperke fajokat, őzlábgombát, vargányaféléket, lila pereszkét. A virágok közül gyakori tavasszal a májusi hérics, ősszel az őszi kikerics. A fennsík jellegzetes növénye a kék virágú hegyi len.

A terület egy részét évszázadokon át legelőként használták. Magasabb pontjairól szép kilátás tárul elénk, jól látható a Vértes, a Gerecse, a Pilis, a Budai-hegység és az Etyeki dombság, valamint az általuk körülzárt Zsámbéki-medence. 1995-ban helyezte helyi védelem alá Tök Község Önkormányzata. Egyedi tájértéknek minősül a II. világháborús lövészárok-rendszer maradványa ezen a területen. A keleti és déli lejtőket szőlők és gyümölcsösök borítják. Különösen az őszibarack szereti az itteni talajt és klímát. Az Etyek-Budai borvidékhez tartozó töki szőlők kiváló minőségű termést hoznak, a borok pedig nemzetközi versenyeken is érmeket szereznek.

Anyácsai-tó

Hidrológiai, botanikai, zoológiai és ökológiai érték. A közelmúltban horgászati célból duzzasztott tavacska ugyan nem pótolja a táj sok lecsapolt vizes élőhelyének hiányát, de „oázis” az ilyen feltételekhez alkalmazkodott növény- és állatfajok számára, és a térségi ökológiai folyosó fontos részévé vált.

Rossztó

Egyedi tájérték. Már a római korban duzzasztottak itt halastavat, és még a török hódoltság idején is fizettek utána a tökiek halászati adót. A Békás-patak egyik legnagyobb esése ezen a szakaszon található. Nem véletlen, hogy vízimalom is működött itt az 1920-as évekig. Ökológiai hozzáértéssel ez a Zsámbéki-medence egyik „oázisává” válhat.
Szép rálátás nyílik innen a Zsámbék -Tök között húzódó Nyakas-hegy vonulatára.

Kútvölgy

A Kútvölgy forrása (a Békás-patakba torkolló Töki-patak eredete) messze meghaladja a magyar természetvédelmi törvényben foglalt védettség (5 liter / perc vízhozam) követelményét. Elnitrátosodásáig biztosította a falu népességének vízszükségletét.
Ma is látható, hogy nemrég még mosásra is használták a töki családok ezt a bővizű forrást. Ezek után az sem meglepő, hogy az elmúlt másfél évszázadban a (ma már nem létező) töki tejüzem vízszükségletét is képes volt kiszolgálni.


hegykozseg

 

A KÖZSÉG  TÖRTÉNELMI ISMERTETŐJE:

Sokan nem is gondolnák hogy a ma mintegy 1400 lakost számláló Pest megyei kistelepülés Tök, milyen gazdag  és szép történelmi múlttal rendelkezik, lakosai méltán lehetnek büszkék történelmi örökségükre.

Ez a vidék az őskor óta folyamatosan lakott; csiszolt kőbalták, tűzkő- és obszidián pengék, rézkori és bronzkori edények, római és népvándorlás kori leletek tanúskodnak erről.  A Perbálra vezető régi országút mentén nagyobb területű, feltáratlan római kori települést tartanak számon a régészek. A XIX. században számos lelet került elő a faluban a pannon provincia idejéből.
A római korból számos kisebb még feltáratlan település, vicus, illetve villa maradványait,  temetőt  ismerünk a Tökhöz tartozó közigazgatási területről, illetve Anyácsáról. Ma már biztosnak tűnik, hogy nemcsak átmenetileg települtek meg itt a települések lakói, legalább a második századtól az ötödik századig állnak rendelkezésre leletek, ezek valószínüleg a kelta eredetű eraviszkuszokkal (eraviscus) hozhatóak kapcsolatba. Eddig a régészek a következőket azonosították: nagyobb település kőépítkezés nélkül, kőépítkezéses telep (vicus) vagy villa, tanyaszerű kis település, csontvázas temetkezés emlékei kerültek elő, illetve felirat nélküli sírkő.

Temetkezéssel kapcsolatos leletek: aedicula (helyi pannóniai sajátosság mely három kőlapból álló fülke, kis házikó), ábrázolásain általában a kelta és római motívumok keverednek. Két oldalát kívül-belül, hátsó lapját csak belül, faragott dombormű díszíti. A belső oldalon az elhunyttal kapcsolatos földi dolgok ábrázolását látjuk, pl. családtagok, áldozó nő és férfi stb. A hátsó falon az elhunyt egész alakos domborműve volt, kívül pedig szimbolikus ábrázolások. Az oldallapokon egész alakos ábrázolás szerepel, a töki aediculán táncoló nő, menád (latinul: maenades, görög: mainas) látható, Dionüszosz megrészegült kísérőinek, a bacchánsnőknek ez az ábrázolása,  a 2. század második felétől tűnik fel, és a helyi lakosság temetkezési szokásaiban él tovább.

A másik típusú temetkezési lelet, nagyobb méretű domborműves szarkofág. Egy-egy gazdagabb bennszülött a vezetőrétegből, aki már a római életformát is igényelte, nem elégedett meg az aediculával, nagyobb sírépítményt emeltetett, Tökről ismerjük egy ilyennek néhány részletét, a környéken élő főleg kelta eredetű őslakosság fokozatosan átvette a rómaiaktól a sírkő állítás szokását, de a saját hitvilágába, illetve szokásaiba illő ábrázolásokkal díszíti a sírköveket. A felmenő falakon egész alakos ábrázolás volt (valószínűleg dioszkurok), alul kocsijelenetek futottak körbe. Valamennyi síremlék, sírkert, illetve építmény feliratával az út felé fordult. A kocsijelenetben a halott túlvilági utazását ábrázolják: két vagy négykerekű kocsin ül a halott, elöl a kocsis, mögötte ül  a szolga, a kőtáblákról képeket,  részletes leírást találhat itt.

Ezeken kívül az úgynevezett “besimított kerámia” típusába sorolható, kerámia leletek kerültek elő. A római kor emlékét idézi még a Rossztónál még ma is látható, a legenda szerint, rómaiak által épített kétlyukú híd, és az általuk duzzasztott tó gátmaradványai, valamint a római út maradványai, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még ma is látható.  A hídépítmény maradványai: Sajátos kétlyukú hidat pillanthatunk meg, az egyik lyuk szamárhátíves, a másik faragott kőből rakott (sajnos betonnal pótolták).  A szájhagyomány szerint ezen a hídon, vagy valószínűleg elődjén, haladt át a  “Nagy Útnak” nevezett római dűlőút. Az biztos, hogy később a Zsámbékot Budajenővel összekötő régi út a hídon keresztül vezetett.

A híd maradványai, mai állapotában:

A magyarság is régen, több mint 700 éve megtelepedett ezen a tájon. Ismerjük, hogy III.Béla uralkodása alatt, 1186-ban a Dél-Franciaországból bevándorolt Aynard (Eynard) nemzetség veszi birtokába a területet. Zsámbék, Tök, Perbál és Tinnye területe is a birtokukhoz tartozott, Zsámbék, Tök, Perbál határvonalában lehetett a központjuk, az “Aynard vár”.
Betfia (Betfia László: Tök község Földrajza), amikor a vár romjait kereste (1940 körül), így írja le a környéket: “Perbál nagyközségtől, cirka 4 kilométerrel keletre balra az erdőben letérve, az ÉNY-ra fekvő hirtelen kiemelkedést megmászva, található egy dolomit rög, tetejét erdő borítja. Déli oldalán igen meredek, majdnem függőlegesen szakad le a sziklafal a mélységbe. Az egykori vár helye, (a Zajnát, [Aynárd]-hegy), Perbál községtől ÉÉK irányban, körülbelül 5-6 km légvonalban, ÉSZ: 47 fok, 36′ 07”-én, KH: 36 fok, 28’23”-én, a tengerszint felett 378 m magasságban található, ismerjük, hogy a XV.században már csak rom.”  (egy térképrajzot is mellékel könyvében Cholnoky Jenőtől) Idővel a Zsámbékon megépült vár lesz a térség és a nemzetség új központja, 1258-ban Zsámbék Smaragd comes birtoka,  ekkor  létesül a premontrei prépostság.

Ami Tököt illeti, az Árpád-kori templomrom (domonkos barátok gondozásában volt) mellett ismerünk egy 1278-ból származó oklevelet, amely Tek néven említi a falut. Ebben IV. László király,  1278.02. 21-én, átírva a korábbi Somogyi Konvent  oklevelét, Illyei Ipolit fiai: Ugrin, Miklós, Bálint és  Ipolit   mestereknek adja a “Fonou” nevű pusztaföldet. Ami számunkra rendkívül fontos, az a latin nyelvű okirat keltezésén található helységnév: “villa Tek

A kisebb fennsíkon szabadon álló, öt-hat méter magasságú Árpád-kori templomrom Tök hiányos írott történelmének látható, tapintható dokumentuma.  A Pest-Pilis-Solt vármegye 1877-ben megjelent első monográfiájában Tök község leírásánál szerepel a “Méregyháza dűlőnév – A hagyomány az állítólag Meregy vezér által ott emelt kápolnával köti össze.”,  olvasható  a romantikus hipotézis,  valójában az  említett épület  nem más, mint a  Domokosi-dűlőnek nevezett részen, a falu északkeleti határában található templomrom. Érdekessége még, hogy egyes leírásokban mint török kori rom, vagy török templom romjaiként szerepelnek a valójában XIII.századi Árpád-kori templom maradványai.

A templomrom keletelt tengelyű, téglalap alakú hajója nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, válogatott pilisi dolomitkőből rakott, a sarkain faragott kváderekkel armírozott falai méteres vastagságúak. További érdekesség hogy a keleti és nyugati falában egy-egy negyedköríves fülke is található, melyhez anno egy-egy mellékoltár csatlakozott. A vegyes kőfalazat meglévő sarkai faragott kváderkövekből rakottak.  A hajót kis szűkülettel félkörívben lezáró szentélyapszis egyértelműen meghatározza keletkezése idejét, a XIII. század második felét. A templom nagy része sajnos leomlott mára, de a még álló falai elérik a 6-7 méteres magasságot. Védőszentjét, építésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, története minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a szomszédos Zsámbék históriájához. Téglalap alaprajzú hajóhoz félköríves szentély csatlakozik, felmenő falai azonban számos helyen leomlottak.Valószínűleg az egykori Tök plébániatemploma volt ez a román stílusú egyhajós, egyperiódusú kistemplom, melynek maradványain átépítés, bővítés nyomai nem mutathatók ki. Nem sokáig lehetett használatban, a régészeti leletek szerint nem érte meg a török hódoltság korát. A templomromról még szép képeket találhat itt.

Az Árpád-kori templomrom a “ Töki Rossztemplom ” :

A Romtemplom rekonstrukciós rajza:

 

 

0264

 

A XIV. század második felében a vidék az Aynárd nembeli Atyai, a Kükei Ainárdfi és a Görögmezei Vér család birtoka volt; de Atyai Szár János hűtlensége és Kükei János magszakadása következtében, itteni birtokaikat 1401-ben Zsigmond király a Maróthiaknak adta (Thewk néven szerepel a falu, Monumenta Hungariae Historica). Az ő birtokukat képezi 1467-ig, a falut említő fontosabb legközelebbi oklevél 1467-ben  a Pécsváradi Konvent.  Az  itt leírtak szerint a település fedezetként  szolgál egy kölcsönügylethez, a település elnevezése Thewk alakban szerepel, az irat szerint “Maroth-i Mátyus” királyi lovászmester, “Hene-i János” “Valpo-i és Paka-i István Megeryche-i” várnagyaitól kölcsönvett 5000 magyar aranyforintot, hogy bandériumával részt vehessen Mátyás király hadjáratában.

1490-ben Thewk alakban  szerepel, egy II.Ulászló által kiadott iratban, Mátyás király halála után, Corvin Jánosnak adományozott javak között sorolja fel a települést. 1490 után sűrűn változott a birtokos személye. 1498-ban az egri püspöké, két évre rá már a király zálogosítja el udvarmesterének, Buzlay Mózesnek, akitől 1510-ben Korláthkewy Péter udvarmester váltja ki. A községet mindig Zsámbékkal és Perbállal együtt adományozzák, vagy zálogosítják el. 1528-ban Ferdinánd király Keglevich Péternek adományozza a század közepén, a török megszállás előtt és alatta formálisan 1559-ig Werbőczyé.

A XVI. század elején a település a pálosoké, a falu a század elején költözhetett fel  a régi helyéről, a  Nyakas-hegy lábához a templomrom mellől (szántáskor még föl-föl bukkannak a régi Tök házainak maradványai a patak mellett). A felköltözés pontos okát nem ismerjük, az egyik elmélet szerint: kilépett a patak a medréből, mocsaras lett a terület, a másik elmélet szerint a református vallásra térésnek van köze az átköltözéshez. E szerint amikor a falu lakói a  XVI. század elejétől járnak Budára (fát fuvaroznak a királyné konyhájára, ezzel róják le adójukat, visszafelé sót, deszkát hoznak Budáról), a református eszmékkel is ott ismerkednek meg, és hozzák a híreket például György budai könyvárus megégetéséről. Valószínű hogy ekkor a térséget járó református prédikátorok közül is páran megfordultak a településen.  Az elmélet szerint ebből a korból származik a Nyakas-hegy neve (Betfia László: Tök község Földrajza), a nyakas magyarok inkább elvándorolnak a reformátusokat érő gyakori üldözések elől, és új helyen alapítanak települést, mintsem áttérjenek. A hegy aminek tövében letelepednek, így kapja a “Nyakas” nevet. Valószínűnek tűnik, hogy a falu lakói közelebb költöztek a pincék védettségébe, ahol veszély esetén el tudtak rejtőzni az ellenség elvonulásáig, ezt az elméletet támasztja alá, hogy Perbál és Tinnye lakói közül is sokan ide menekülnek ebben az időszakban.

1541-ben a  zsámbéki vár és templom elpusztul,a  török újjáépíti, 1581-ben a töröktől elfoglalják, a győri, veszprémi kapitányok, majd a XVII.század elején újra a töröké. 1559-ben a budai szandzsák évi összeírásában a következő szerepel: “Töke (Tök) falu. Jövedelme 10 073 akcse, Rüsztem pasának, a budai vilajet mirmiránjának hász-birtokához tartozott.” Az írás megemlíti még, hogy az „újonnan találtak”, új adózók, főleg Gyarmat és Perbál falukból költöztek ide. A XVI. és XVII. században a Bécsi Levéltár adataiból többek között tudjuk, hogy Tök egy ideig Komáromhoz tartozik, illetve a Keglevich család perli mint birtokát, részleteket itt talál.

Ezek után a legyakrabban az adó, és úrbéri szolgáltatások és robotok mértékének megállapításához szükséges összeírásokat tartalmazó iratok között bukkanhatunk gyakran a településre, ezeket az Urbaria et Conscriptiones (Úrbéri Összeírások) nevű gyűjtemény tartalmazza, számos Tököt érintő oldal másolatát megtekintheti itt, 1624-ben azt is megtudhatjuk, hogy készpénz census mellett még egy “8 vagy 9 frt-ot érő”, török szőnyeggel is adóznak a település lakói. 1633–34-ben 12 magyar háztartással szerepelt a budai szandzsák adólajstromában. A török megszállást sikerült átvészelnie, valószínüleg  a falu lakossága veszedelem esetén a pincék rejtekeiben el tudott bújni a támadó hadak elöl. A török adóösszeírásokból ismerjük, hogy Perbál és Tinnye lakosai közül is sokan településünkre menekültek, és hátrahagyott földjeiket is innen művelték. Tök magyar lakossága 1621 óta a református vallást gyakorolta, a prédikátorok neveit 1623-tól ismerjük. 1626-tól Budai Dániel a lelkésze 16 évig. Anyakönyvei 1712-ben kezdődnek.(Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, I. kötet (1910), II. kötet (1911))

A szomszédos Zsámbék gyakran cserél gazdát, ebben az időben hol a török, hol a királyi csapatok kezén van, 1661-ben  Battyány Ádám újra elfoglalja, de 1664-ben  a török megint visszafoglalja. Tudjuk, hogy 1686 június 19-én  Bottyány János egy török csapatot Tök és Zsámbék környékén tönkrever.

A falu lakossága a hódoltságot követően teljes egészében református keresztény maradt, 1690-ben Tök a második legnépesebb falu volt a pilisi járásban Tótfalu után (Galgóczy Károly: Pest-Solt-Kiskun megye monographiája. 1876. III.k.65.1.). Lakóinak száma az utóbbi 200 évben alig változott, a XVII. század végi összeírásokban a komáromi vár “tartozékaként” szerepel, és azt is megtudhatjuk, hogy a török kor dúlásai után: “Ugyanitt (halas)tó, (volt korábban), ami jelenleg puszta”. Buda visszavétele után a Zichy család birtokába kerül, akik ekkor majdnem egész Pilis vármegyét uralják, így Óbuda, Szentendre, Budakeszi, Tök is hozzájuk tartozik (Hóman Szekfű VI.k.26.1).

1691-ben Halas, Tök és Páty lakói panaszkodnak a német katonák ellen, részleteket  itt találhat. Ezen kívül számos adóösszeírás és fuvarkötelezettség kapcsán említik a települést.

1702-ben településünk neve felmerül a király által elrendelt hajdúfogadásról szóló iratok között, a hajdúfogadást intézik: gróf Batthyány Ádám országbíró és horvát bán, Dunán-inneni főgenerális és Koháry István ezredes dunántúli vicegenerális.

Számos adatot ismerünk a Rákóczi szabadságharc korából, 1703-ban Bajtay István megyei provizor levelében a következőket írja Tökről: “… Pilis Vármegyében Tinnye, Tök és Bia nevű falukban. Ország útyában nincsenek, mind az három jó falu, abrakja, szénája elég s nagy helységek, ezen három falunak Pilis Vármegyében nincs is jobb s nagyobb, Budához három mélföld, mind az három helységet magyarok, és nem Német Urak bírják.”

1703.09.27-én elrendelik a személyes nemesi felkelést. A főpapok, bárók és főurak birtokaik arányában is kötelesek lovasokat állítani. A kiállítandó katonák felosztását összeírják járásonként és helységenként, azonkívül a főpapi-főúri birtokok által kiállított katonákat is, a helységek között szerepel Tök neve is, részleteket itt találhat.

A későbbi iratok közül kiemelkedik az 1715. évi országos összeírásmásolata látható itt, ebben már név szerint találkozhatunk az itt adózó családok neveivel, melyek közül több ismételten feltűnik a későbbi összeírások során, leszármazottaik, családneveik, településünk lakosai között megtalálhatóak mind a mai napig. Később az adóösszeírásoknál az óbudai uradalomhoz tartozóként szerepel (1726,1765,1766).

Szót kell ejtenünk a császári katonák kegyetlenkedéseiről is a településen, először egy gyújtogatási ügy kapcsán 1720-ból,  majd egy másik kegyetlenkedés kapcsán, amiről egy 1725-ből fennmaradt levél tanuskodik, részleteket itt talál.

1740-ből egy érdekes vesztegetési ügy kapcsán történik említés a településről, a császári seborvost sok helyen megvesztegetik, hogy fertőzöttnek nyílvánítson településeket, így azok mentesüljenek a közterhek alól, végül a seborvost a börtönbe vetik.

A Zichyek uradalma 1766-ig (Fényes Eleknél ez a dátum 1762, mikor a “Zichyek az oroszvári uradalommal, az óbudait elcserélik.” Fényes Elek: Magyarországnak és a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai es geographiai tekintetben, 1837. II. k. 408,1.),  az óbudai uradalom részeként, majd koronauradalom.

Mária Terézia urbáriumát követően, a településünkkel foglalkozó történelmi dokumentumok közül talán legfontosabbak és legrészletesebbek a XVIII. század közepétől, második felétől  készített kamarai térképek.  A környék feltérképezése és a jobbágytelkek számbavétele az Úrbéri összeírásokhoz kapcsolódott. A térképek közül számos  Kneidinger Andreas (András) mérnök keze munkája. Ezek közül is kiemelkedik az 1778-as keltezésű, a német nyelvű térkép Tök települést és  Anyácsapusztát (Dorf Tök und Praedium Anyacs), másolata látható itt,  és a hozzá tartozó földeken a jobbágytelkek felosztását mutatja, 114 adózó neveivel  és a hozzájuk tartozó földekkel. Ugyanennek a magyar nyelvű válozatát (Kimutatása az összes földterületnek Tök Községben) megtekintheti itt.  A térképekből azt is megtudhatjuk, hogy Uradalmi Mészáros, Uradalmi Birkász, Uradalmi Molnár, Helységi Tanító, Helységi Lelkész, Helységi Jegyző  is volt a településen.

A térkép dűlőnevei:
Puszta Anyácsa, Felosztatott erdő, Urasági erdő, Községi erdő, Imre bereg, Körtvélyes (Unyi út), Hosszú dűlő, Temető feletti földek a házi telkek kiegyenlítésére, Fejszés földek, Köblösi dűlő, Domonkos dűlő, Kertallyai dűlő, Fejszés földek (Jenői út), Libalegelő, Tóútjai dűlő, Káposztások, Kenderföldek a házi telkek kiegyenlítésére, Kertaljai dűlő, Fejszés földek, Tófarkai dűlő, Rossztó rét, Füzes rét, Tófarkai rét, Telki völgy, Szarkaberki dűlő, Malomfeletti dűlő, Malomnál a hegyen, Szakál hídjai hegyi dűlők, Hegyi dűlő, Körtvélyesi dűlő, Ökörmező, Ökörmező dűlő, Új Kútnál, Zsámbéki dűlő, Telki határnál, Zsámbéki útnál, Bányrétje

Másik rendkívül érdekes térkép a korból, a Töki Vízimalom Helyszínrajzi Térképe 1795-ből,  másolata látható ittHacker, Franz Xavér udvari építőmester munkája, a német nyelvű térkép egy vízimalom teljes profilképét tárja elénk. Valamint számos egyéb térkép található a korból, melyek Tököt és a hozzá tartozó külterületeket, erdőket, legelőket ábrázolják, egyéb Tök történelmével kapcsolatos térképeket megnézhet itt, valamint a Dokumentumok általános ismertetőjében.

 A XVIII. században a település tehát a gróf Zichy család Pest megyei uradalmához tartozott, ekkor a környék egyik célpontja volt a német földről folyó gazdasági migrációnak, az 1700-as években ezrével érkeztek sváb családok a budai hegyvidék községeibe, de nem így Tökre. Ebben a korszakban a katolikus betelepített német nyelvű települések között, a magyar identitásban  fontos szerepe volt a református vallás megőrzésének.

A majdnem teljes egészében színmagyar település végig őrizte vallását, magyar szigetként, a környező elnémetesedett települések között, míg a környező településekre jellemző volt a lakosságcsere, Tök lakosságának nemzetiségi összetétele nagyjából változatlan maradt, menedékül szolgált az ekkor az  ellenreformáció elől eláramló magyar lakosoknak. Ennek a korszaknak jellemző alakja  az a Csippán György, korának ismert lelkésze, aki az Őrségből menekült ide, és szolgált itt három évtizedig, ekkor készültek a templom gyönyörű festett fakazettái is.  Egyháztörténetileg is érdekesek lehetnek a  a XVIII. század második felétől a Református Eklézsia fennmaradt Jegyzőkönyvei, ezek közül háromról képet talál itt: (1784, 1809, 1812). Fennmaradtak a korból Településünk pecsétlenyomatai is, ezek közül kettő képét és leírását megtalálja itt.

A reformkorból kiemelkedő részletességű adatokkal szolgál az 1830/31-es összeírás, ami 250 adózó neveit, a hozzájuk tartozó telekméretekkel részletesen tartalmazza. A Dokumentum oldalait nagyméretű felbontásban oldalanként meg lehet tekinteni itt,  a könnyebb olvashatóság kedvéért. Az ezt követő évek összeírásának adatai is részletesen rendelkezésünkre állnak, minimális változásokkal, hasonló adatokat tartalmaznak.

A korszakból ismerjük településünk egyik legjelesebb lakosát, Devecsery Istvánt (született: Érdengeleg [Szatmár megye; ma: Duntesti], 1765 – meghalt: Tök [Pest megye], 1854. április 16.), aki településünkön volt református tanító, napóra készítő. A debreceni ev. ref. Kollégiumban tanult, Kápolnásnyéken, Pátkán, Seregélyesen, Tök községben a református iskolák tanítója, majd rektora. Szabad idejében nagy számú függőleges fali, illetve vízszintes faragott kőnapórát készített, amelyek kiváló pontosságuk mellett művészi kivitelükkel tűnnek ki. Egyike a csekély számú hazai iparszerűen dolgozó napóra készítőknek. Jelenleg a debreceni Kollégium múzeumában, és a sóskúti római katolikus plébánián őrzött napórái ismertek. Talán leghíresebb alkotása a Debreceni Kollégiumban látható.

A település az 1848-49-es  szabadságharc és forradalom eseményeiből igen aktívan vette ki a  részét,  ebben az is nagy szerepet játszott, hogy a jobbágyrendelkezések, majd a jobbágyfelszabadítás nagymértékben érintette a falut. A koronával való szembenállásuk (lásd úrbéri per), illetve hogy reformátusok és magyarok alkották a település egészét, szintén egyértelműen kijelölte a falu lakosai helyét a forradalom, majd a szabadságharc oldalán. Már  március 26-án megalakították az őrsereget, másnap két zászlót vettek Pesten, a többi zászlóhoz pedig 9-9 rőf veres, fehér és zöld gyolcsot. Később dobot, majd rézdobot vásároltak. A nemzetőrség parancsnoka Körmendy Sámuel jegyző-főhadnagy volt, a sereg egy 1848 júliusában beadott kérvénye szerint 212 főből állott.  Minden fegyverforgatásra alkalmas családfő, gazda és zsellér fölesküdött a nemzeti zászlóra, hogy “hű őrje lesz alkotmánynak, törvénynek és hazának”. A nemzetőri szolgálatra alkalmas lakosság összeírását 1848. április 21-én rendelték el hivatalosan a helyhatóságok számára. Az óbudai kerületi nemzetőr zászlóalj parancsnokának jelentése szerint Tökről 163 ember van beosztva a második zászlóalj első századába.  Tök falu lakosai levelükben arra kérték a megyét, fegyverezze fel őket azért, hogy eleget tehessenek a törvényben meghatározott kötelességüknek. A község bírája több ízben járt Pesten, hogy megsürgesse a község felfegyverzését, június 5-én pedig a megyéhez folyamodott, hogy “miután a hon védelme úgyis a magyarra fog kerülni, méltóztassék 120 gyalog és 70 lovas őrségünk részére fegyvert adni.” Végre augusztus 5-én “szolgabíró úr katonája Puskákat hozott által”. Hogy hányan álltak be honvédnak nem tudjuk pontosan, 5 helybeli és 4 felfogadott honvéd nevét említik a források. A helybeliek: Kemény József, Galgóczi János, Szita József, Bucsi Péter földművesek és Kinizsi János molnár, az utóbbi négyet 1849 májusában sorozták be, és Világos után, szeptemberben térnek haza. A felfogadottak: Filipán András, Puchona József, Lekner József és Wellisz Lajos, aki “1849. évben egy töki legény helyett állt be katonának”. Az öregek még hallottak arról, hogy egy Ványi és egy László nevű honvéd elesett a szabadságharcban (több nevet valószínüleg azért nem ismerünk, mert a Currens könyv 1848. évi jegyzetét megsemmisítették, nyilván a kompromittáló adatok miatt).

Amikor a kormány gyűjtést indított, 180 töki lakos válaszolt a felhívásra, akik a “tőlük telhető módon a haza oltárára segedelmet adtak“, 128 forint, 13 krajcárt. Helyben is hamar aktivizálódtak a tökiek, április 29-én széthajtják a határban legeltetett, korábban már sérelmezett uradalmi birkanyájat,  megtagadják a dézsma törvénytelen beszolgáltatását, amikor a császári hadak megszállják a környéket, 1849. januárjától áprilisáig, amikor és ahogy lehet akadályozzák a parancsok végrehajtását, a kötelező szállítási kötelezettségek elől, ha kell kocsijaikat is hátrahagyva kibújnak, lovaikkal megszöknek. A császári megbízott gyakran panaszkodik a tökiek miatt: “…a töki és pátyi lakosok igen értik a szökést, nem vagyunk képesek rájuk ügyelni.”, máshol: “Sajnos kell említenem Tök helysége felöl azt, hogy még egy község se tette ezen gyalázatos szolgálatokat, a mit Tök lakosai tesznek…” A szabadságharc során többször is érintett volt a település a csapatmozgásokban, így ismerjük, hogy  Buda ostroma előtt is állomásoztak itt csapataink. A forradalom és szabadságharc emlékét őrzi településünkön számos utcanevünk,  a Művelődési Ház és a könyvtár neve, Petőfi Sándor, illetve  a Művelődési Ház falán ábrázolt két dombormű.

A szabadságharc leverése után, a falu ellen foganatosított büntető intézkedések sem maradtak el. Megrakják a községet  császári katonasággal, időnként egy, időnként két szakasz dragonyos állomásozik  Tökön a megfélemlítés miatt, tudjuk, hogy Kozma Józsefnél pédául “Kossuth-jegyeket” találnak. A falu előljáróit, a bírókat és tisztségviselőket  lecserélik, ezentúl nem a falu választhatja őket, hanem innentől kinevezik őket. A jobbágyokat érintő korábbi kedvező országgyűlési rendeletek eltörlésével pedig tovább súlyosbodik a község helyzete. A dualizmus korából a községet leginkább érintő esemény, a községnek a koronával folytatott úrbéri perének négy évtizedig történő alakulása, illetve annak 1879-ben történt lezárása, melyben a település végül pert nyert a koronával szemben (a per tárgya többek között a maradványföldek, remanentiális földek, kérdése, a határ 3/4-t  sikerül a gazdáknak visszaszerezni az uradalomtól – a per részletesen kifejtve, gazdasági hátterével, Kecskeméti Károly dolgozatában megtalálható). A nyakas tökiek végül kijárták a törvényben rögzített  igazukat, és azt még a koronával szemben is érvényesíteni tudták, még akkor is ha ez jelentős összegekbe, többszázezer forintba került a településnek, és egy ideig a kor egyik legismertebb ügyvédjét, Tóth Lőrincet kellett felfogadniuk.

Érdekesek a korból fennmaradt régi helységneveink, az 1864-es Pesty Frigyes  Helységnévtár szerint a falu dűlőnevei:

“Vadas, Köblös, Domonkos, Kertalja, Tóútja, Szarkaberek, Ökörmező, Zsámbéki út, Jenői út, Kenderes, és Katlan – közép termékenységű szántóföldek. Tófarka, ennek előtte nádas most kaszáló. Telkivölgy ennek előtte 20 évvel kaszálló most nádas. Első, második, és harmadik kis nyilas kaszálló, Lapos, szántóföld, ennekelőtte rét, Szénaföldnek is neveztetik, Rossztó, rét, Bánrét, melyet kizárólagosan a házas zsellérek birnak. Sós kaszálló, — Káposztás, apróbb részletekre felosztott káposzta termő földek. Völgyút, Temetői dűlő, Hosszú dűlő, Elletés, Somos, Somos-Elletés és Szajkós közép mennyiségű és minőségű bor termő szőllő hegyek, Körtvélyes legelő, Faluerdő, cser és tölgy fából álló rítkás községi erdő, Szomori dűlő, a község határához tartozó Anyácsa pusztán lévő szántóföld, Közép dűlő kaszáló a nevezett pusztán. Erdő alja ugyan ott legelő. Erdei dűlő szinte az Anyácsai pusztán cser és tölgy fából álló uradalmi erdő. Nyakas tető, közös legelő, Máz és Tilos uradalmi erdők, Parlag legelő.”
Megjegyzi még a leírás mint nevezetesség: “A község közepén egy forrás, mely az egész községet a legjobb ivóvízzel látja el, ezen forás kiapadhatatlan, tisztába kimeríteni még soha nem lehetett – ezen forrásból egy kis folyó keletkezik, mely a község közepén igen csekély mélységnyire mintegy három láb szélességnyire keresztül folyván, a házi kerteknek és káposztásoknak még a múlt év igen száraz évben is elegendő öntözni való vizet szolgáltatott befolyik  a Zsámbéki határban egy malom tóba, s innen a Dunába. A község határában Perbál felöl egy patakocska cserjedez, mely egy kis szerű malmot hajt…Tök lakossága 1856-ban 1492, területe 4172 hold.” ( A falu korábbi lakosságadatai: 1770: 854 fő, 1806: 1161 fő, 1815: 1290 fő, 1825: 1370 fő, 1839: 1278 fő, 1843: 1316 fő)
A településre vonatkozó gazdasági, népességi adatokról talál még leírást, a GAZDÁLKODÁS galériánk témaismertetőjében.

A XX. század vérzivatarai közül mindkét világháború érzékenyen érintette a Települést.
Az első világháború kitörésének 100. évfordulójára rendezett kiállítás anyagában végigkövetheti számos katonánk háborús tevékenységét, illetve képeket találhat róluk.

A települést igen érzékenyen érintette az első világháború, jelentős számban vettek részt a harcokban a falu férfitagjai, sokszor egy családból többen is a fronton szolgáltak. A harcokban résztvevő katonáink listáját itt találja. Tudjuk, hogy a háború után sokáig  gyász uralkodott, az érintett családokban a menyasszonyok  még sokáig fekete ruhában esküdtek.

Az első világháborúban 40 hősi halált halt katona emlékét emléktábla őrzi a Petőfi Sándor Művelődési Ház homlokzatán, Medgyessy Ferenc munkája, 1935-ben készült.

Az épület  maga 1932-ben épült, homlokzatán a felirat:  “ÉPÜLT HŐSEINK EMLÉKÉRE”.

A felirat alatt, a táblán található nevek és a felirat:
“1914-1918
Babolcsi István, Balogh Benő, Balogh Lajos, Békás István, Békás József, Bokodi István, Boros János, Boros Lajos, Dudás János, Gere Károly, Győri István, Györik Lajos, Halasi László, M.Hermán István, NY. Hermán István, Juhász Benjámin, Juhász Lajos, Kovács Károly, Laczik József, László Gábor, László István, László Lajos, H. László Lajos, Móricz József, Muzsik Lajos, Nagy Lajos, Németh Lajos, Öreg Lajos, Polgár István, Rép János, Sándor József, Sándor Lajos, Szarvas József, Sztankovics Ferenc, Turcsin István, Turcsin Lajos, Ványi Gyula, SZ.Ványi József,  SZ.Ványi László, Viniczei Sándor
A MAGYAR SORSÉRT VÉRZETTEK EL ŐK. UTÓD BORULJ LE EMLÉKÜK ELŐTT: HOZZÁJOK MÉLTÓN ÉLJ-KÜZDJ NEMESEN, S A BÚS MAGYAR SORS SZÉP, S DICSŐ LESZEN. NV”

A két világháború közötti rövid időszakban egyrészt próbálja a település túlélni a súlyos vérveszteséget, másrészt gyorsan megindul a fejlődés, modernizálódás. 1922-ben felavatják az új harangokat, 1928-ban megjelenik a villanyvilágítás, 1932-ben megépül a Kultúrház (Művelődési Ház), 1933-ban megjelenik az autóbuszhálózat, 1934-ben megépül az új Községháza, 1935-ben az országos Stefánia Gyermekvédő Egyesület védőnőt küld a faluba. 1940-re a fentieken kívül a  református egyház 2 tanerős népiskolával, (paplakkal, az iskolánál és a kultúrháznál 1-1 tanítói lakással),  Tejszövetkezet, Hangya Szövetkezet, Hitelszövetkezet, a Közbirtokosság Legeltetési Társulata, Postaügynökség, Ellenőrző Hivatal található többek között még a településen.

A második világháborús emlékművet, 29 névvel, a Művelődési Ház előtti téren találjuk, Melocco Miklós munkája.

A felirat és a nevek:
” HŐSI HALOTTAINK A II.VILÁGHÁBORÚBAN
Benes Mihály, Bogár János, Frommer Henrik, Frommer Henrikné, Halasi László, Hegedűs János, Horváth Ferenc, Horváth Lajos, Kolkopf János, Kemény József, Kiss József, Kollár József, Kollár László, Kollár Sándor, Kovács Ferenc, Kustár József, László István, Máté István, Nagy István, Németh Mihály, Sándor István, Szalai László, Ványi Bálint, Ványi Gábor, Ványi Géza, Ványi László, Veszelovszki János, Máté Mihály, Lok János
EMELTE A FALU NÉPE TÖK  1990.”

A háború nem kímélte a környéket, sokáig húzódott a frontvonal a település határában, a Nyakas-hegyen, a lövészárok-rendszer maradványai még mindig megvannak. Az orosz csapatok, a 3. Ukrán front katonái, Budapest bekerítésének részeként, 1944 karácsonyán érkeztek településünkhöz, a harcok azonban csak 1945 márciusának végén szűntek meg.  Élénk csaták zajlottak itt  a Budapest német oldalról történő felmentési kísérlete, a Konrád hadműveletek idején. A Konrád II hadművelet részeként, a IV. SS-páncéloshadtest 1945. január elsején este, 19 óra 30 perckor indította meg a támadását. A kezdeti sikerek ellenére öt napi szakadatlan, igen heves helységharcokkal súlyosbított támadás után az offenzíva Mány határában elakadt, a Zsámbéki-hegyet (315-ös magaslatot), sikerült január 7-én még elfoglalniuk, de Zsámbékig már nem jutottak, bár a 6. SS-páncélgránátos-ezred Zsámbéknál hét szovjet harckocsit semmisített meg. A hadműveletek után, január végére a német csapatok csupán Mányt és a Zsámbéktól délnyugatra lévő magaslatokat tartották megszállva, térképet itt találhat a harcokról. A következő jelentős események a Budai vár védőinek kitöréséhez köthetőek, hiszen a kitörés elsődleges irányának a Szomor, Máriahalom közötti terület lett kijelölve. 1945. február 11-én, este 8 órakor kezdődött a német–magyar csapatok kitörése a Budapestet körülzáró szovjet gyűrűből. Ekkor településünk mellett a Nyakas-hegyen húzódó szovjet lövészárkok alkották az arcvonalat, azon túl voltak a német csapatok. A kitörők közül,  körülbelül 5000 fő támadta a Tinnye, Budajenő, Biatorbágy vonalat, közülük Zsámbék és Tinnye közötti területen körülbelül 3000 fő esett el, a szovjet légierő és tüzérség majdnem teljesen megsemmisítette a nyílt terepen, térdig érő hóban előrenyomuló csapatokat. A 96. német gyaloghadosztály vonalán, főleg Szomornál 785 fő jutott át, ebből február 12-13-án 27 fő, február 14-én kora hajnalban 650 fő, a további 3 napban 109 fő, a kitörésről bővebben  itt talál információt. A kitörés kapcsán településünkön és környékén számos szomorú esemény történt, ezek egy részéről azok a gyerekek számoltak be, akikkel elföldeltették az elesetteket, vagy lövészárokásásra voltak kivezényelve (mivel a férfilakosság jelentős része a fronton harcolt, velük végeztették ezeket a munkákat). A Nyakas-hegy oldalában a temető melletti dűlőút szélén magányos sír emlékeztet az akkori történésekre.

 motivum3

A TÖKI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS TEMETŐ ISMERTETÉSE:

Előzménye egy középkori kistemplom volt, melynek építési idejét nem tudjuk. Többszöri bővítés után nyerte el mai formáját: 1785-ben megnagyobbították, székekkel és karokkal látták el a templomot, majd 1802-ben kőből tornyot emeltek – előtte fa harangláb állott az épület mellett. 1863-ban újra bővítésre került sor, ekkor építették déli irányban az oldalhajót. 1886-ban új toronysisakot szereltek fel. Az épület barokk stíluselemeket hordoz, kivéve az oldalhajó romantikus stílusú oromzatát. A falu közepén álló, kőfallal körülvett barokk stílusú templom 1784 előtt épült 1740-ből származó, festett virágdíszű kazettás deszkamennyezete, amely Révkomáromi Asztalos Szabó István és segédei gyönyörű munkája, az Iparművészeti Múzeumban látható részletes leírása itt.

Említést érdemel a templom falán függő két feliratos, festett fatábla, ezek egyike az 1785. évi, másika az 1802. évi építkezéseknek állít emléket, valamint vörösmárvány úrasztala 1852-es évszámmal, felirata: „Bokodi Mihály és neje Bucsi Lídia és Ványi Sámuel és neje Rácz Lídia ajándéka”. Ritkaságszámba megy a templom harmóniummal egybeépített orgonája is,  illetve az úrasztali míves ónedények.

Maga a templom a  templomközség középpontjában, a domboldal lejtőjén, támfallal körülvett terepen áll.
A támfal a templom Ny-i-ÉNy-i oldalán a templom járószintjénél jóval magasabb domboldalnak támaszkodik. A T alaprajzú, sátortetős templom ÉK-DNy tájolású, egytornyos főhomlokzattal. Az ÉNy-i homlokzat elé ugratott torony háromszintes. A torony középtengelyében nyílik a tagolt vörös márvány szalagkeretes kapu 1802-es évszámmal. A kapu fölött záróköves sima szalagkeretes szegmensíves ablak tagolt könyöklőpárkánnyal. Az ablakkeretet vakolt lábazat, ugyanolyan vállkő és zárókő díszíti.

A torony első szintjét lezáró párkány a templomtest koronázópárkányában folytatódik. A torony második szintje lábazati párkányból indul. A homlokfal tengelyében, annak középmagasságában szalagkeretes körablak, majd egy egyszerű osztópárkány után a harmadik szint, minden oldalán egy- egy félköríves, vakolt szalagkeretes ablak, vakolt vállkővel, zárókővel és könyöklőpárkánnyal. A toronytest éleit szintenként sarokpilaszterek díszítik, kivéve a torony és a hajótest találkozásánál. A tornyot kettős órapárkány fölött bádogfedésű kettős hagymasisak zárja. A torony mögött a templom végfalát egyszerű vonalvezetésű, XIX. századi romantikus oromzat zárja le, melyet sarkain romantikus váza díszít.

 

 A templom ÉNy-i homlokzatán négy, szabályos tengelykiosztásban elhelyezkedő szegmensíves, szalagkeretes ablak nyílik. Az ablaksor alatt, a falfelület két szélén, szabálytalan tengelykiosztásban egy-egy kisebb, keretezés nélküli, álló téglány alakú ablak látható. A templomtest Ny-i élét sarokpilaszter díszíti, mely az emelkedő terepszint miatt megemelt lábazati párkányról indul. A pilaszter a tornyot díszítő pilasztereknél egyszerűbb tagolású. Az ÉNy-i homlokzat É-i éle teljesen dísztelen.

Az ÉK-i homlokzat tengelyében nyíló kaput egy nyeregtetős, dísztelen architektúrájú, szegmensíves, kovácsoltvas ráccsal lezárt előépítményen át lehet megközelíteni. Az építményt háromszögű oromzat zárja le, melynek közepén keretezetlen körablak nyílik.

A templom DK-i homlokzata elé nyúlik az egyenes záródású, háromszögű oromzatos, nyeregtetős, romantikus bővítés, melynek főhomlokzatát nyolcszögű pillérek fogják közre. A pillértesteket szintén 8 szögű, tagolatlan lemezen nyugvó kőgúla koronázza. A bővítmény tengelyében nyíló félköríves, pálcával tagolt szalagkeretes kapun lehet jelenleg a templomba bejutni. A kapu két oldalán egy-egy nagyméretű, félköríves, tagolatlan szalagkeretes ablak nyílik. A kapu fölött, annak tengelyében pálcatagos, rézsűs körablak. E fölött egy hármas ívvel lezárt hármas ablak látható, melynek középső, magasabb eleme vakablak. A nyílászáró feletti pálcatagos szemöldökpárkány az ablaksor hármas ívét követi. Legfelül a főtengelyben egy félköríves vakablak látható, melyet ugyancsak félköríves, pálcatagos szemöldökpárkány díszít. Az oromzat csúcsán kőváza áll. A bővítés két oldalhomlokzatán egy-egy, a főhomlokzaton már leírt két nagy félköríves ablakkal azonos ablak nyílik.

A falu központjától nem messze a Perbál felé vezető országút mentén található a falu református temetője, sok szép régi sírkővel. A töki református temető régi részének XIX. század első feléből származó sírkövei népművészeti értéket képviselnek. Vésett motívumaik közül elsősorban a tulipán és a rozetta különböző változatai a gyakoriak. Jelentőségükre a néprajzkutatók is felfigyeltek, ezért találunk jó néhány könyvben a töki temetőben készült fényképfelvételeket. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében is láthatók töki eredetű sírkövek.

 

 motivum3


PINCESOR, BORKULTÚRA:

Kiemelkedő a szőlő és bortermelő  tevékenysége a településnek, a környék mindig is jó bortermő vidék volt. Szőlőkultúrájának hagyományai a római korig nyúlnak vissza. Ezen a területen már az Árpád-házi királyok alatt virágzott a szőlőtermesztés, felvirágzása a középkorban, a premontrei szerzetesrend zsámbéki megtelepedésének idején indult el, a  középkorban  Budára is szállítottak innen bort.  Tökön nagyon sok présház és pince található, ugyanis szinte minden családnak volt szőlőbirtoka. A  pincesorokon lévő pincék és présházak  szerepe a különböző korokban változott. A török hódítás idején például a falu lakói e pincékben bújtak el.

 

 

Ma az Aligvárom pincesorán és a Patkó csárda környékén olyan pincék sorakoznak, amelyek némelyike több mint száz éves. A Kissor szépen rendezett, ápolt pincéi között nagy a hasonlóság, de mégis mindegyik más. A lapos tetejű pincék jellegzetes része a színes bejárati ajtó, amely helyenként kovácsoltvassal díszített, helyenként pedig rajtuk a vízszintes csíkozás fölött napsugaras mintázat látható. Emellett érdekes formájúak a pincék oldalán lévő szellőzőnyílások is. A szintén a Kissor-ról nyíló, Anyácsapuszta felé vezető, Völgy úton lévő pincesor némelyike már-már lakóház méretű.

A töki lyukpincék között van néhány löszbe vájt példány, amelyekhez sem falat, sem boltozatot nem építettek. Sokkal nagyobb számban fordulnak elő olyan lyukpincék, amelyek kőboltozatúak. Ezek úgy készültek, hogy a pince vakföldjét a szükséges mélységig kiásták, majd felhúzták az oldalfalakat, és ezekre építették faragott kőből a dongaboltozatot. A bejárati részt általában támfallal erősítették meg, azon pedig faragott kövekből félköríves vagy szegmensíves kapuzatot építettek. Ilyenek sokfelé láthatók a szőlőhegyen. A legtöbb esetben a lyukpincéhez présház kapcsolódik.

A présháznak Tökön két változata van. Az egyik: felmenő falú, lepadlásolt, manapság cseréppel vagy palával fedett épület. Belső teréből le szoktak választani egy vendéglátásra, borozásra alkalmas helyiséget, a „kisszobát”. A másik változat: tágas, kőboltozatos helyiség, ez a hozzá kapcsolódó pincénél kétszer-háromszor szélesebb és jóval magasabb. Faragott kőből készült boltozatát vastag földréteggel takarták le. A félköríves vagy szegmensíves záródású kapuzatot, nemritkán a homlokfalat is faragott kőből építették. Az ilyen épület mindig kétszintes. Gyámköveken nyugvó gerendákra szögezett padozat osztja ketté a belső teret. Az alsó szinten a szőlő feldolgozását végzik, a felső szinten pedig régebben gabonát tároltak, újabban ivóhelyiséget alakítanak ki. Ezt a pincefajtát a présházas lyukpincék Buda vidéki, táji változatának tekintjük. Tökön „kűféhaj”-nak nevezik. Ahol az ilyen pincék szorosan egymás mellé épültek, ott a homlokzatukat hosszú, összefüggő támfallal oldották meg.

A környék meszes talajai a fehérborok számára kedvezőek. Élénk savú, friss boraik  ma többnyire Irsai Olivér, Chardonnay, Sauvignon blanc, Zöld veltelíni, Királyleányka, Szürkebarát szőlőfajtákból készülnek, ma az Etyek-Budai borvidékhez tartozik . Ma több borgazdaság is működik még a településen, a legnagyobb és leghíresebb a Nyakas Pincészet, szép nemzetközi sikereket is elértek díjnyertes borai, valamint a kisebb pincészetek közül kiemelkedik a Kovács Pince. Az évente hagyományosan megrendezett szüreti felvonulások és bál mellett, most már évek óta megrendezésre kerül a Bor és Művészet Fesztivál a pincesoron.

A borozgatáson kívül kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújt a lovaglás, például a Patkó csárda lovardájában. Aki nem tud lovagolni, az is talál magának érdekes programokat. Számukra lovas bemutatók és lovaskocsizás is biztosított. Tök az utóbbi években a Pompos révén is egyre híresebb. A szalonnás, hagymás, tejfölös finomság ma már a fesztiválok (különösen a borfesztiválok), vásárok nélkülözhetetlen terméke, több régi töki receptet találhat, itt. Akik pedig a gombás ételeket szeretik, azoknak esős idő után a település határán lévő gazdag „lelőhelyekre” érdemes kisétálniuk, mert csiperke, őzlábgomba, pereszke vagy vargánya is gyűjthető.

 

    motivum3


PLETTLER HÁZ:

A település műemlékei közé tartozik az egykori vendégfogadó, a Plettler-ház is.
A Kútvölgy 5. számú egyemeletes, műemlék épület jelenleg lakóház, de egykor vendégfogadó volt.

Plettler-ház

A kapu feletti felirat szerint „Kustar Josef épitete” 1883-ban, feltehetően középkori eredetű. A község központjában a főút kiteresedése mellett a templomdomb tövében szabadon álló épület.

Egyemeletes, utcafronton álló L alakú épület, fallal körülzárt udvarral, kontyolt nyeregtetejét cserépfedés borítja. K-DK-re néző főhomlokzata 3+1+3+3 tengelykiosztású, az ablakok tagolt szalagkeretezésűek.
Az 1 tengely földszintjén a teljes mezőt kitöltve nyílik a szegmensíves lezárású fakapu.
A tengelycsoportokat egyszerű lizénák, a szinteket a lizénákkal megegyező szélességű szalagpárkány választják el.

Plettler-ház

A kapualj a körülzárt udvarra vezet, melynek a kapualjjal szemközti, Ny-ÉNy-i falához L alakban fészer csatlakozik. A fészerben, a kőfalban kb. 1 m magasan két kő itató (?) vályú van. Az épületben működött régen a “Bokodi-kocsma“, illetve boltként is funkcionált. A település földszintes házai fölé magasodó, példásan helyreállított épület a falu képének meghatározó eleme, a házról régi képeket taláhat a település utcaképei között.

 motivum3

HAGYOMÁNYŐRZÉS:

Kotkoda  Népdalkör :

A Kotkoda Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület 1996-ban alakult Tök község népzenekedvelő asszonyaiból. Műsoraikkal elsősorban a falu kulturális életét szeretnék gazdagítani, de örömmel mennek más települések rendezvényeire is. Népdalcsokrait az egész Kárpát-medence népdalkincséből állítja össze. Ennek az az oka, hogy Tökön a hagyományos népdalkultúra elsorvadt. Miután az MTA Népzenei Kutatóintézetéből előkerült mintegy 30 dal, amelyet 1922-ben itt gyűjtött Kodály Zoltán, a kórus elhatározta, hogy megtanulja és „visszaadja” a falunak elveszített értékeit.

kotkoda

A képen a tagok:  Dobák Katalin népdalénekes (művészeti vezető, Népművészet Ifjú Mestere),  Bók Gallai Erika, Taródi Mária, Helmeczi Sándorné, Matyasovszkiné Csikai Andrea (baloldalt), Budainé Ványi Zsófia, Végh Lászlóné (felül), Henczné Horváth Anikó, Kemény Blanka, Fényes Jánosné, Hauck Józsefné (jobboldalt)

Válogatásaikat sokszínűség jellemzi, szeretnék ápolni, bemutatni, továbbörökíteni népdalkincsünk gyöngyszemeit. A Kotkoda minden egyes falunapon és helyi ünnepségen szerepel, emellett rendszeresen szervez meghívott előadókkal önálló programot: a már hagyományossá vált (közel 20 éve  megrendezésre kerülő)  adventi koncertet, melyet mindig nagy érdeklődés, meghitt hangulat, baráti légkör jellemez.
E mellett gyakran lépnek fel a környező településeken és a Vass Lajos Népzenei Versenyeken.

Eddigi elismeréseik:
2001.  Népzenei együttesek országos minősítése, arany fokozat
2002. IV. Vass Lajos Népzenei verseny középdöntő, arany fokozat
2003. IV. Vass Lajos Népzenei verseny döntő, arany fokozat
2004. V. Vass Lajos Népzenei verseny középdöntő, kiváló arany fokozat
2004.  V. Vass Lajos Népzenei verseny, Kárpát-medencei döntő nívódíj
2006.  VI. Vass Lajos Népzenei verseny középdöntő, kiváló arany fokozat
2012.  IX. Vass Lajos Népzenei verseny középdöntő, arany fokozat
2013.  IX. Vass Lajos Népzenei verseny Kárpát-medencei döntő, Nagydíj fokozat és különdíj

Hangfelvételek:
Az együttes 2013-ban “SÓHAJTOK ÉRETTED” címmel CD-t adott ki (bővebb információ a képre kattintva):

sohajtok01

Forrás, elérhetőség, további információk: Kotkoda facebook oldala


Höcögő Néptáncegyüttes :

hocogo2

A néptáncegyüttest 1988-ban a környező falvak fiataljai alapították. Tánccsoportjuk a magyar népzene és néptánc hagyományait ápolja, ebből kifolyólag repertoárjukban többféle tánc is megtalálható: magyarországi, kismagyarországi és erdélyi táncokat is táncolnak. Évente több fellépésük is van, főleg a környező települések rendezvényeire hívják őket, de külföldi meghívásoknak is eleget tesznek. Az elmúlt évek során több alkalommal is jártak Németországban, illetve Erdélyben.
Együttesüknek évente két nagyobb saját rendezvénye van:
Az egyik a nyaranta Zsámbékon a Romtemplomnál megrendezett Néptáncgála, melyre több együttes is meghívást kap, akik színvonalas előadásaikkal emelik a rendezvény nívóját.
A másik nagyobb volumenű rendezvényük az adventi időszakra tehető, melynek címe „Höcögő-Karácsony” is jelzi az ünnep közeledtét. Ennek a rendezvénynek is vannak meghívott vendégszereplői, akik műsorukkal színesítik az ünnep hangulatát.

hocogo

Tagok: Bekes Barnabás, Both-Minya Tamás, Csepilek Mónika, Eőry Anna, Eőry Lilla, Jánossy Attila, Kató Lilla, Kollár Ilona, Kun Sándor, László Beáta, László Elvira, Nagy Csongor, Szendi-Joó Petra, Urbán Attila, Zách Boróka, Zách Levente

Forrás, elérhetőség, további információk: Höcögő facebook oldala


Nem töki, hanem biatorbágyi a Szeret Együttes, akik Szerezz jó barátokat című lemezükön többek között töki népzenét is feldolgoztak, ezzel egy olyan hiánypótló zenei anyag született, amely szűkebb lakóhelyük, a zsámbéki-medence falvainak népzenéjét mutatja be Kodály Zoltán 1920-as évek elején végzett kutató munkája alapján. A CD anyagáról bővebb információt kaphat a képre kattintva:

szeretcd2

Tagok, illetve a CD-n hallhatóak:  Tintér Gabriella (ének), Vizeli Balázs (szóló hegedű), Koncz Gergely (hegedű), Mester László (brácsa), Szabó Csobán Gergő (bőgő), Szabó Dániel (cimbalom) és a Biatorbágyi Népdalkör, Köllő Attila vezetésével.

 

motivum3

 

A TELEPÜLÉS HIVATALOS OLDALA:  www.tok.hu

 

(Az általános részben használt szövegek forrása: Kemény Attila, Kecskeméti Károly, Betfia László, a Műemlékvédelem oldala, Bartha Lajos: Devecsery István, Meteor 1994/11., Történelmi források felsorolva  részletesen: a Dokumentumok Általános Ismertetőjében)