Római kori síremlékek Tök határában

Egyéb dokumentumok | Nincsenek hozzászólások

0448

A XIX. században számos lelet került elő a falu közeli földekről a pannon provincia idejéből, ezek valószínüleg a kelta eredetű eraviszkuszokkal (eraviscus) hozhatóak kapcsolatba. Temetkezéssel kapcsolatos leletek: aedicula (helyi pannóniai sajátosság mely három kőlapból álló fülke, kis házikó), ábrázolásain általában a kelta és római motívumok keverednek. Két oldalát kívül-belül, hátsó lapját csak belül, faragott dombormű díszíti. A belső oldalon az elhunyttal kapcsolatos földi dolgok ábrázolását látjuk, pl. családtagok, áldozó nő és férfi stb. A hátsó falon az elhunyt egész alakos domborműve volt, kívül pedig szimbolikus ábrázolások. Az oldallapokon egész alakos ábrázolás szerepel, a töki aediculán táncoló nő, menád (latinul: maenades, görög: mainas) látható, Dionüszosz megrészegült kísérőinek, a bacchánsnőknek ez az ábrázolása,  a 2. század második felétől tűnik fel, és a helyi lakosság temetkezési szokásaiban él tovább.
A kőtáblák Vásárhelyi Géza tinnyei birtokából kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum kőtárába.

Arch. Ért. X. 1890. 424., 425. lap:
“A tánczoló alak meztelen fiatal nő, félkörhajlású mélyedésben, élénk tánczlépésben jobbra fordúl, haja szabadon lecsüng, egyedüli ékes-ujjain lebeg, míg bal lába hátra csüng ; fölemelt baljával és lehajló kinyújtott jobbjával kendőt lenget háta mögött. A szobrász a jobb láb alatt sziklát jelez, alighanem azért, hogy a tánczban lebegő alakot még inkább fölemelje és a talajtól elkülönítse. “

menad

A másik típusú temetkezési lelet, nagyobb méretű domborműves szarkofág. Egy-egy gazdagabb bennszülött a vezetőrétegből, aki már a római életformát is igényelte, nem elégedett meg az aediculával, nagyobb sírépítményt emeltetett, Tökről ismerjük egy ilyennek néhány részletét, a környéken élő főleg kelta eredetű őslakosság fokozatosan átvette a rómaiaktól a sírkő állítás szokását, de a saját hitvilágába, illetve szokásaiba illő ábrázolásokkal díszíti a sírköveket. A felmenő falakon egész alakos ábrázolás volt (valószínűleg dioszkurok), alul kocsijelenetek futottak körbe. Valamennyi síremlék, sírkert, illetve építmény feliratával az út felé fordult. A kocsijelenetben a halott túlvilági utazását ábrázolják, két vagy négykerekű kocsin ül a halott, elöl a kocsis, mögötte a szolga.

 eraviscus kocsi

Hampel József:  Az eraviscus nép emlékei (Akadémiai Értesítő, 1888.) című munkájában így ír a töki leletekről:

“A sírköveket Vásárhelyi Géza hozatta 1868-ban Tökről tinnyei kastélyába. Nagyszerű családi síremlék kőből faragott oldalrészei lehettek. Az egyik hornyolt korinthiai pillértől szegélyzett kőtáblán, mely 2,13 m. magas, 0,79 széles és 0,228 cm vastag, a középső mezőben tánczoló női alakot látunk. Sajnos, hogy csak ez a tábla maradt meg teljesen, más két domborműves táblából, mindkét esetben a felső alakokat ábrázoló részek hiányzanak, de mindegyik felső jelenetből mégis megmaradt annyi, hogy a ló patái és az ember lábai után itélve a halott lova mellett volt ábrázolva. Mindegyik kövön alul kisebb domborműben még egyszer szerepelnek a család tagjai. Az egyik képen négykerekű kocsiba fogott két lovat vágtatva hajt jobbra a kocsis. Jellemző a lovak fölszerelése. A nyakukon járom van, melyre reá megyén a gyeplő és széles szíj fogja körül a lovak szügyit, melyhez a rúd van erősítve. A kocsi három oldalról zárt és kiugró ernyővel bír, mely elől oszlopokon nyugszik, az előlső nyíláson fölül-alúl bőrponyva védi az utast; a hintó oldalán ablaknyílás van. A hintó hátulján cselédember kapaszkodik az ernyőről lecsüngő szijakba és a hintós kocsit födözetül hátul sagumba öltöztetett lovas kiséri, aki éppen visszafordul.”

 eraviscus kocsi

 “Époly élénk a másik dombormű. Itt nyitott, két kerekű két lovas, könnyű cisiumban hajt jobbra két egyén, a lovak testéből csak a hátsó fele része maradt meg; itt is lovas kísérője van a kocsinak, aki vágtatva követi a járművet. Ugyanazon építményből maradt egy 1,82 m magas és 0,5 m  széles, o,2 m vastag kőtábla, melynek szélét toscanai rendű pillér segélyzi, a pillértől balra az alsó mezőben két ló előrészeiből, a felső mezőben oldalt álló szemközt forduló és balra tekintő ló nyakából, hasából, lábából maradtak részek. A tábla túlsó oldalán hasonló megfelelő ló, s az alsó mezőben egy ló farka és lába látszik. Végül ugyanabból az épületből való egy hasonló de kisebb pillér, melynek magassága 1,7 m, szélessége 0,45 m, vastagsága 0,22-0,26 m  közt váltakozó. Alig tévedünk, ha azt hiszszük, hogy a töki síremlék gazdag belföldi földbirtokos nyugvóhelyét díszítette, római ízlésű volt, de teli volt a család mindennapi életéből merített jelenetekkel, melyekben a ló oly fontos szereppel bírt.”

A Lapidárium leírása:
Síremlék domborműves falának elemei (MNM 34.1930.1-4.)
Anyaga: mészkő
Legnagyobb magasság kiegészítés nélkül: 183 cm; hosszúság: 254 cm; vastagság: 26,5 cm.
Lelőhely: Tök
Több elemből álló, ritka nagy méretű síremlék alkotó-részei. A falat pilaszterek tagolják, amelynek közeiben kettős képmezőket alakítottak ki. A felső, nagyobb képmezőben egymással szemben állnak a lovaikat kantárszáron vezető dioszkuroszok, alattuk kocsijelenetek. Hasonlóan az 53-54. számú emlékekhez, itt is kétféle kocsit láthatunk: az úr kétkerekű könnyű kocsiját és az úrnő zárt szekrényű utazókocsiját. A négykerekű kocsit két ló húzza. A kocsis a bakon ül, kezében ostor. Mögötte a zárt kocsiszekrény, amely mögött szolgálónő áll. A kocsi után lovas léptet. A kétkerekű kocsi nyomában egy másik lovas halad. Keltezés: Kr.u. 4. század közepe
Irodalom: HAMPEL 1892, 42 és 61; ALFÖLDI 1935, 210, 7:1 tábla; SÁGI 1944-1945, 231:23a-b; ERDÉLYI 1974,92-93; RÖRING 1983, 14; KISS 1987 T. 102:1; MRT 7, 339; VISY 49:63 sz. és 52:66 sz.

A töki leletek  nagy valószínűség szerint egy a környéken átvezető út mellett helyezkedtek el. Az Aquincum—Savaria út keleti szakaszának útvonala ma még nem teljesen tisztázott, Albertfalváról kiindulva Budaörsön és Biatorbágyon át Etyeknél lép be Fejér megyébe és megy tovább Bicske, majd Floriana (Csákvár) felé.
A fő útról, mely Floriánába ment, feltételezhetünk egy elágazást Zsámbék felé, mely végigmenve e termékeny völgyön a brigetiói útba csatlakozna. Az elágazás helye vitatott. Fordulhatott már Herceghalomnál északra az út, és Tök, Tinnye, Perbál útvonalon keresztül Piliscsaba körül (Piliscsév ?) fut be az Aquincum–Crumerum útba. A zsámbéki medence nagyon sűrűn lakott volt a 2–3. században. Zsámbékon két villát és hét kisebb telepet találunk, Tökön két villa és két kisebb tanyaszerű telep mellett menne el az út. (lsd.Ottományi Katalin)

Érdekessége még a környékbeli múltszázadi régészeti tevékenységnek, hogy az itt megforduló régészek a magyar régészet hőskorának jelentős alakjai közül kerültek ki, megfordult Tökön illetve a térségben többek között: Rómer Flóris, Torma Károly és  Torma Zsófia, aki publikálta az itteni leleteket: Hampel József, valamint jelentős a Kézdi-Vásárhelyi család tevékenysége, Vásárhelyi Géza tinnyei kastélyából kerültek a töki kőtáblák is a kőtárba.

Kapcsolódó források, szakirodalom:
Hampel József:  Az eraviscus nép emlékei, Akadémiai Értesítő, 1888
Arch. Ért. X. 1890. 424., 425. lap
dr.Márton Lajos: A VÁRMEGYE ŐSKORA, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye régészeti emlékei az őskortól a honfoglalásig
Budapest régiségei: régészeti és történeti évkönyv, Volumes 7-8 – Szerk. Dr Kuzsinszky Bálint, 1900 (Harvard University könyvtára)
Ottományi Katalin: A Római Kor Emlékei Pest Megyében (őslakosság, településszerkezet, temetkezés,vallás, betelepített barbárok)
Erdélyi Gizella: A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon (Apollo Könyvtár 5.) Akadémiai Kiadó, 1974
Nagy Mihály: Lapidárium, A Magyar Nemzeti Múzeum római kőtára  (Magyar Nemzeti Múzeum 2007 )
Barkóczi László: Megjegyzések a Pannoniai Kőemlékek Kocsiábrázolásaihoz (Budapest Régiségei XLII-XLIII. 2009-2010.)
Mráv Zsolt: Utazókocsira applikált „beneficiarius jelvények” két ÉK-pannoniai kocsisírból (Sárszentmiklós, Zsámbék)

Üzenet hagyása