ÉLETMÓD KÉPGALÉRIA

ÉLETMÓD | Nincsenek hozzászólások

ÉLETMÓD KÉPGALÉRIA

KÉPESLAP TÖK

Kép 55 / 83

KÉPESLAP TÖK

*Közepes mérethez kattintson a képre!

 


 motivum3

ÉLETMÓD TÉMAISMERTETŐ:

Tökön a  hagyományos férfiviselet fontos eleme volt a sötétkék „mellyes” kötény és a kucsma, emellett a nagy pödrött bajusz. Ünnepi alkalmakkor a férfiak keskeny gallérú inget, a módosabbak prémgalléros, zsinóros kabátot hordtak, másokon egyszerű egy vagy két gombsoros kabát volt, illetve csizmanadrágot viseltek, lábukra csizmát, a fejükre a völegények bokrétás kalapot húztak.

A jellegzetes töki népviselet a reformátusokra jellemzően visszafogott díszítőelemeket tartalmaz, a kendők sem cifrák, csupán anyagukban mintásak. A nők ünnepi viseletére jellemző volt a rékli, akötény és a sokszor csipkés szegélyű szoknya, ruháik kedvelt anyaga volt a fényes fekete selyem. A hajukat gyakran befonva,  koszorúba tűzve hordták, kendővel kötötték, a fiatalasszonyokét menyecskekendővel.

A ruházatuk színére általában jellemző volt, hogy a  lányok világosabb, az asszonyok sötétebb ruhákat hordtak, a lányok a  kezükben saját maguk készítette keszkenőt tartottak. Természetesen idővel a hagyományos öltözék mellett fokozatosan megjelentek a polgári viseletek is, majd a férfiakat gyakran látjuk a képeken egyenruhában.

A világháború után a gyász miatt a menyasszonyok   feketében esküdtek. A menyasszony koszorúja sokszor selyemvirágokból és gyöngyökből összeállított hagyományos „rezgős koszorú” volt, a nyakába akasztott „lógó” is ugyanilyen díszekből állt.

A népi építészet elemei  köszönnek vissza  a falu régi házain, épületein, a fekete fehér felvételeken hófehérre meszelt módos parasztházak sorakoznak, nem rikán még nádfedéllel. Ma is a régi utcákat járva számos tornácos „hosszúházat” láthatunk, melyek a múlt század 20-as, 30-as éveiben épültek. Ennél a háztípusnál a különböző funkciójú helyiségek, nevezetesen a lakóház, a pince, a kamra, a kocsiszín és az istálló, egy fedél alá vonva vagy egymáshoz toldva sorakoznak egymás után, csak a disznóólak, a fásszín, a kukoricagóré és az árnyékszék van külön építve.

A lakótérben a konyhából két szoba nyílik. Gyakran konyha is kettő van. Ez a házépítési mód egyrészt takarékos, másrészt nagyon praktikus, ugyanis az együtt gazdálkodó teljes nagycsalád számára hajlékot biztosít. Még sok helyen megvan a régi faragott-rakott kőkerítés, a két kapubálvány, amelyek éppúgy egy darab kőből készültek, mint a tornácoszlopok, továbbá a deszka- vagy vaskapu.

A hagyományos parasztházak utcai homlokzatán különféle vakolatdíszeket lehet megfigyelni. A házak építőanyagához a követ, a Nyakas-hegy könnyen formázható de tartós mészkövéből nyerték, gyakran egész hatalmas tömböket egydarabban,  faragva helyeztek az épületekbe.

A település utcaképein egy takaros település képe bontakozik ki előttünk, annak  középpontjában  a Kútvölgy, ami bővizű forrásairól kapta a nevét. Itt ered a Békás-patakba torkolló Töki-patak. Tök közepén található ez a jelentős természeti értéket képviselő térség, a török hódoltságot követően  e  köré települt a falu (azelőtt a mai templomrom környékén helyezkedett el). Kiépített parkot itt nem találunk, csak gondozott gyepet, jegenyéket, fűzfákat, nyárfákat. A források vize biztosította (elnitrátosodásáig) a falu népességének vízszükségletét, emellett csaknem száz éven át a (ma már nem létező) tejüzemét is, sőt több évtizeden keresztül Tök és Zsámbék közös vízvezetékét is. Ma is láthatók az egykori „ivókút” maradványai, ahol nemcsak a vizeskannáikat töltötték meg, hanem mostak is a tökiek.

Már a régi,  XVIII. századi térképekről is visszaköszön az a településszerkezet, ami ma is a település magját alkotja, a Fő úthoz csatlakozott  “T” alakban az Alsó utca. Az település magja valószínűleg a templom és a Kútvölgy környékén volt . Érdekes a település formájában a lépcsőszerű felső házsor, mely két részből áll: a Hegysor és a Kissor, ezt a Völgyút bejárata szakítja meg. A Pacsirta utca a földbirtok reform alkalmából kiosztott új házhelyeket tartalmazta, itt a földnélküli napszámosok házhelyei álltak 1940-ben 21 házzal. A régi pincesor, illetve a Kissor, az Aligvárom pincéivel, a Nyakas szölőire vezető dülőutak,  illetve a református temető máig meghatározzák a település arculatát. Érdemes még megemlíteni a “Burgundia”-t, a hegy felé vivő, a község Ny-i szélén található út mentén 7 házból álló csoportot (1940, lásd Betfia), a löszbe vágott út mentén, kicsi 1-2 helységes kunyhók voltak itt eredetileg, a löszfalba vájt XIX. századi pincékkel. Lakói a község legszegényebb emberei voltak (1940, lásd Betfia).

A Kútvölgy fölé magasodik  a kőfallal kirakott támfal tetején a Református Templom az iskolával, később a Kultúrház (Művelődési Ház),  majd a Hegysor házai. Az iskola és a templom bővítése folyamatos volt: 1790-ben a korábban megépült paplakot nagyobbítják, 1793-ban iskolát építenek, 1796-ban az iskolarektornak házat építenek, 1798-ban a paplakot nagyobbítják, 1857-ben a régi iskolát lerontják és helyére rektorlakással együtt építenek újat (régi iskolaépület, ma könyvtár), 1863-ban a templomhoz kereszthajót építenek, 1886-ban a templomtornyot újra fedik, 1889-ben megépül a második tanítói állás, 1900-ban orgonát építenek a déli kanyarban, a legények karát, templom északi és déli végében, mely még 1740-ből való, fából új vasgerendázatúra cserélik. A régi karok fafaragásos díszítése famennyezettel együtt az Iparművészeti Múzeumba kerül. 1914-ben megépül a paplak és kerítése, 1921-ben a templomtornyot bádoglemezzel fedik, 1922-ben a háború idején elvitt harang helyébe újat tesznek, 1926-ban az iskolát renoválják, új fedővel fedik, 1927-ben új tanítói lakás épül a másodiktanító számára. Gyorsan fejlődik, modernizálódik a település: 1928-ban megjelenik a villanyvilágítás, 1932-ben megépül a Kultúrház (Művelődési Ház), 1933-ban megjelenik az autóbuszhálózat, 1934-ben új községház épül, 1935-ben az országos Stefánia Gyermekvédő Egyesület védőnőt küld a faluba.

Kiemelkedő helyet foglalt el a település életében a szintén központi helyen található Plettler-ház  (Bokodi-Kocsma) épülete is, jelenleg lakóház, de egykor vendégfogadó volt. A kapu feletti felirat szerint „Kustar Josef épitete” 1883-ban. Egyemeletes, utcafronton álló L alakú ház, kőfallal körülzárt udvarral. Kapuja szegmensíves lezárású díszes fakapu, homlokzati ablakai tagolt szalagkeretezésűek.

A református temető régi részének XIX. század első feléből származó sírkövei népművészeti értéket képviselnek. Vésett motívumaik közül elsősorban a tulipán és a rozetta különböző változatai a gyakoriak, jelentőségükre a néprajzkutatók is felfigyeltek, ezért találunk jó néhány könyvben a töki temetőben készült fényképfelvételeket. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében is láthatók töki eredetű sírkövek.

A színtiszta magyar nemzetíségű református falu katolikus vallású kisebbségét a cigányság adta, külön jártak templomba és temetkeztek, házaik  egymás mellett helyezkedtek el. Mégis a falu szerves részeivé tudtak válni, foglalkozásul sokan választották a zenélést, így gyakran találkozhatunk a zenészekkel a mulatságok alkalmával készített,  vagy lakodalmas képeken. Tökön híres cigányzenész dinasztiák alakultak ki, a  hagyományos ünnepeken túl, a Patkó-csárda sokáig jó alkalmat nyújtott fellépéseikhez.

 

(Szövegek forrása:  Betfia László, Kemény Attila)

Üzenet hagyása