Falumúzeum

| Nincsenek hozzászólások

A Helytörténeti Kiállítás bemutatása:
(forrás: Buda Környéki Iránytű, Koós Hutás Katalin tollából és részben képeivel)

nepviselet

 Sütő Istvánné, Irénke néni, Tökön születetett, itt is nőtt fel, itt járt iskolába és évtizedeken át matematikát és fizikát tanított, nem csak töki gyerekeknek. Ez a hagyományosan református magyar falu a szűkebb hazája, s amikor nyugdíjasként úgy látta, menteni kell, ami még menthető, nem menekült el a feladat elől. Az első töki Bor- és Művészet Fesztiválra tervezett három napos helytörténeti kiállításra néhány nap alatt olyan gazdag anyag gyűlt össze a falubeli családok féltve őrzött kincseiből, amire senki sem számított. Helyiséget, egy felhagyott zöldséges boltot a falu szívében az önkormányzat biztosított, vállalva a gáz- és villanyszámlát, cserébe Irénke néni a gyűjtemény gondozásáért és bemutatásáért nem kér juttatást. A tárlat sikere miatt meghosszabbították a kiállítást egy hónappal, aztán még eggyel.

Azóta több mint egy év eltelt, s a több mint ötszáz tárgyat felvonultató kiállítást óvodai csoportok, iskolai osztályok, környékbeli nyugdíjas klubok látogatják, de érkeznek távolabbi vidékekről is látogatók, akik a gazdag sváb hagyományokkal rendelkező Buda környéki régióban a magyar helytörténeti gyűjteményre kíváncsiak. Láthatók itt énekes könyvek, imádságos könyvek és bibliák az 1800-as évekből, egyiknek a belső borítóján egy helyi család egész családfáját feljegyezték.

enekeskonyv

 A jellegzetes töki  népviselet a reformátusokra jellemzően visszafogott díszítőelemekkel. A kendők sem cifrák, csupán anyagukban mintásak. A húszas években a mennyasszonyok többsége fekete ruhában esküdött, mert alig volt olyan család, ahol apa vagy fiú ne veszett volna oda az első világháborúban.

keszkenok2

Tematikusan áttekinthetők a lenfeldolgozás, a ruhakészítés eszközei, gazdag a konyhai eszközök gyűjteménye, melyek közül igazán különleges egy valóban lábakon álló „lábas”, vasedény 1870-ből, a töki szódások eredeti üvegei, s egy „hivatalos” cumisüveg is, magyar koronás címerrel ellátva. Megismerkedhetünk itt Szent Mihály lovával is 1829-ből, azzal a hordozható ravatallal, amin hajdanán a koporsót vitték a temetőbe.

Első világháborús katonák családjaiknak írt levelei mellett egy 12 éves töki fiú írásfüzetére is rácsodálkozhatunk, melyben csodálatos rajzolatú betűkkel a következő mondatok ismétlődnek, sokszor egymás után, hogy a nebuló soha el ne felejtse: Véssük szívünkbe, amit a költő mond: „Hazát kíván, hazáért ver szívem.” vagy Földi ember kevéssel beéri, ha vágyait kevésre becsüli – mondja Arany János.

 

 

A helytörténeti kiállítás időnként egy-egy tematikus gyűjteménnyel is kiegészül. Így mutatták be Tök egykori hentesmesterének, Bokodi Lajosnak a festményeit. A töki tájképek mellett a művészi vénával megáldott mesterember még a szintén református Darányi Kálmán miniszterelnököt is megfestette a politikus töki kitüntetése alkalmából, de a kép csak fényképen maradt fenn, mert 1944-ben a megszálló oroszok széthasogatták. Az idei borfesztiválon a borkészítés eszközeit mutatták be a puttonytól a mustfokolón, a szénkénegezőn át az Istenments fáig. E kiállításból szeptemberre azonban csak a legrégebbi darabok maradtak, mert a szüret miatt a borkészítésről és a pincéikről méltán elhíresült helyiek visszakérték mind a mai napig használt, jól bevált szerszámaikat.

Időszakos kiállításai közül, az első világháborús kiállításról itt megnézhet számos képet.

 

A kiállításra bejelentkezni a 06-30-236-0064-es telefonszámon lehet.

 

0420